Spuri SC blogoldala

Hosszas vajúdás után december végétől új helyre költözött a SPURI SC honlapja!

Az új címünk: spurisc.com mostantól ott találhatsz híreket, újdonságokat, elérhetőséget és egyáltalán, mindent rólunk.

Az ezerarcú Spuri SC képviseletében a hétvégén a Kondorosi uszodában méreckedtek meg az úszásban járatos sporttársaink közül ketten, Veres Gábor és Tóth Csaba.

Veresúr a nemzetközi senior úszóverseny egyhosszas távjai közül indult háromban is, és gyűjtötte be egyenlő arányban a különböző színű érmeket, 33 1/3 mellen 1. (22,78 mp), 33 1/3 pillangón 2. (20,16 mp) míg 33 1/3 gyorson a 3. (18,53 mp) helyet szerezte meg, utóbbiban mindössze 3 századdal előzve a negyedik helyezettet.

Tóth Csaba az egyéni sportolóknak kiírt, szintén vasárnap megrendezett viadalon lett második egy hossz (33 1/3 m) gyorson, 24 másodperces eredménnyel.

Gratulálunk

Bari egy számomra nagyon hangulatos, tipikus dél-olasz város az Adria partján a csizma sarkantyúja alatt. Itt rendezték meg 16. alkalommal a helyi maratont, ahol 6 induló képviselte hazánkat. A maratonnal együtt egy 10 km-es verseny is lebonyolításra került chipes időméréssel. A 10 és a 42 km a városi stadiontól együtt indulva majdnem végig a pálmafás tengerparton vezetett a gyönyörű napsütésben. Az óvárosi sikátorokon is keresztülfutottunk egy rövid szakaszon. Ahol egy csúszós részen egymástól függetlenül két versenyző (egyikük egy szerintem esélyes magyar volt, Pulszky Lajos) is elesett az olajos vizes márványon és sajnálatos módon mindkettőt a mentő szállította el és varrták össze sebeiket. Ezt leszámítva nagyon jó, vidám, olaszos temperamentumú futóversenynek lehettem részese. Jól jelölt, egyértelmű útvonal, 5km-ként frissítő állomások teljes kínálattal és szerintem pontosan elhelyezett km jelzések voltak végig. Iramfutók 2h45-től 4h00-ig 15 percenként és nagyon sok szurkoló majdnem végig. A rajtnál viszonylag hátulról indulva kezdtem a futást és apránként előztem az előttem haladókat. 13km-nél értem utol a 3h30-as iramfutókat, majd szép lassan megelőztem őket. Arra gondoltam, hogy az itt begyűjtött előny később még jól jöhet. 28km-ig tudtam tartani a 4’46”-4’48”-as tempót két olasszal, de onnan már elkezdtem egy kicsit lassulni. A frissítőket 30 és 35 kivételével lassítás nélkül vettem magamhoz és fogyasztottam el. Annál a kettőnél is csak pár lépésre lassítottam le. A 3h30’-as iramfutó 37 előtt ért utol.. 39-ig bírtam vele lépést tartani. Ott valamitől megijedhetett, mert a körülötte futókat kivétel nélkül nagyon gyorsan lerázta. Csinált egy olyan ritmusváltást, amit nem tudtunk követni. Mindannyian leszakadtunk róla. A cél előtt egy km-rel még ketten elém kerültek, de őket már nem engedtem el. Amikor elérhető közelségbe került a cél, akkor valahonnan még erőt merítettem egy utolsó előzésre és visszaelőzve őket értem be 3h 30’42” alatt 126.-ként 404-ből. A célban mindenkit nagy taps fogadott és a finisher érem mellé egy gazdag befutó csomagot is kaptunk egy versenyemblémás technikai póló kíséretében.

A másnapi helyi újság sport kiadványában teljes eredménylistát közöltek le a versenyről!!!

A legjobb magyar helyezést Garai Vali hozta, aki a nők között harmadikként ért célba mindössze 3 perc hátránnyal a női győztes mögött.

Mindenkinek ajánlom ezt a versenyt, aki szeretne szép helyen egy jó hangulatú versenyen részt venni.

Versenyhonlap

Újabb spuris eredményekre derült fény, az ellenfelek megtévesztése végett álnéven induló Lencse Tamás, Horváth Ági páros eredményét alább láthatjátok - éppen kívül a 3 órás álomhatáron..

Gratulálunk nekik is, persze

És hamár, legyen nektek itt egy kép Szilviről, aki épp csak elmúlt 18...

Megint vége a szezonnak*, zárásképpen a lelkesedés sokunkat vitt le Siófokra a hetedik Balaton maratonra, hogy egy jót (vagy három jót) fussunk, bulizzunk, együtt legyünk. A szokásokhoz híven volt hosszú spuris vacsoraasztal, az élet nagy kérdéseinek megvitatása és persze futás futás hátán...

És az eredményeink:

A listán nem szerepel a titkos néven indult Güncsi-Margó páros, meg akit még lefelejtettem. Tőlük elnézést, ha teljesítik adatszolgáltatási kötelezettségüket, pótoljuk a mulasztást (amúgy meg tessék megadni a spurit klubnak és akkor nem hibázok :))

* persze nem a futásnak, csak a versenyzésnek, ugyebár

Vannak, akik egyszerűen nem bírnak magukkal. Ezek az emberek, ha elindultak a Bp maratonon és még mindig nem elég, körülnéznek, hol lehetne még rátenni pár kilométert. És persze aki keres az talál, ezúttal Ljubjanában egy maratont. Innentől meg már csak nevezni, kiutazni, futni.

Méghozzá nem is akárhogy.

Hanem így:

4.     718     MONIKA BAKO            1966         HUN          3:32:45  
28.   396     ZOLTÁN MÉSZÁROS       1964         HUN           3:23:11    
27.    258     PÉTER JUHÁSZ                1970         HUN           3:14:51
23.    257     ZOLTÁN PEYER               1980         HUN           3:11:25

Gratulálunk.

Egy kis előzetes, Szilvivel és a Spuricilinnel* a futaneten:

http://www.futanet.hu/cikk/spuriculin-a-titkos-csodafegyver

*trademark by Margó

Spurisok, Budaisok, valamint rokonaink, barátaink és üzletfeleink.

Ebben a felállásban indultunk szombaton Dunaújváros felé a IV. (de nekünk első) 24 órás úszógálára, hogy megmutassuk. Magunknak meg mindenki másnak. Beépített emberünk Béla volt, aki tavaly egy másik csapat tagjaként már átélte a versenyt, minden szépségével és nyűgével együtt. Tőle származtak a praktikus javaslatok a taktikával, nehézségekkel, helyfoglalással kapcsolatban, amelyeket jórészt meg is fogadtunk.

(Csak közbevetve, röviden a lényeg: 16-20 fős csapatok úsznak tetszőleges taktikával, váltóban, 24 órán keresztül, a legtöbb hosszt úszó csapat győz. A mi taktikánk (amit nagyjából mindenki követ) szerint 3 fős triók egyszerre fél órát úsztak, 1 hosszanként váltva, majd 2-3 óra pihi)

Egyetlen újonc csapatként kicsit nehezen vettük föl a ritmust, de az „öregek” szerencsére segítőkészek voltak így mi is időben kihasítottuk a magunk kis „menekülttáborát” a placcból – szükség is volt rá, hogy legalább egy kicsit tudjunk pihenni.

Szombat délben aztán elrajtolt a mezőny, nálunk Végh (alias Szuper) Márió csobbant a vízbe és egy „laza” 25 mp-es 50 méterrel gyorsan letette a névjegyünket. A második hosszt a második helyen zártuk, hogy aztán pár perc múlva már fogalmunk se legyen, hogy is állunk a nagy kavarodásban (pályánként két csapat, ugyebár, ráadásul változó tudású váltótagokkal – így félóra alatt éppúgy lehetett tekintélyes előnyt, mint hátrányt összeszedni).

Szerencsére kétóránként közzétették, melyik csapat hány hosszt úszott, így lehetett követni, hogy állunk éppen. Az első két óra után csapatunk a 4. helyen állt, igaz, csak 2 illetve 4 hosszra lemaradva a második és harmadik helyezettől. Az már ekkor látszott, hogy az első 4-5 csapat között fognak eldőlni a dobogós helyezések, és mi nagyon nem szerettünk volna lecsúszni :))

(Az első helyen álló és végül győztes Etil alakulat nagyon bekezdett, majd húsz hosszt vertek ránk az első etapon. Később volt még egy „fellángolásunk” – avagy nekik egy pihisebb időszakuk – amikor 10 hossz távolságra közelítettünk, de aztán gyorsan helyreállt a világ rendje: végül vagy 150 hosszal többet írtak az ő nevük mellé...)

Kis töprengés után elvetettük a kézenfekvő ötletet, hogy Máriót tegyük be az összes hármas helyére és menjünk el addig sörözni, inkább belehúztunk egy kicsit, a Sáthy-Oláh-Kovács torpedó-trió például másodjára 8 hosszt tett hozzá előző teljesítményéhez. Szintén nem volt hátrány hogy közben Kecskemétről befutott HaL (alias Hajdú László) aki ”rozsdás-álmoskás” kezdés után (mit nem adtam volna ha csak az az álmoskás tempó ment volna nekem végig!) elkezdte hozni a 30 mp körüli ötveneket.

És mivel a társak is hozzátették a magukét, hamarosan a második helyen találtuk magunkat, és bár a bajnoki cím egyre távolabb került, szerencsére a harmadik helyért gyilkos csatát vívó két csapatot is egyre nyugodtabban szemlélhettük.

Persze nem volt ilyen sima, 8 félórás etap volt betervezve, és a 3. után már odavolt a kezdeti lendület, kezdődött a sebek nyalogatása, egyre nehezebb volt felpörögni, és az éjszaka még csak most jött. Addigis ettünk egy kis gulash-t és próbáltuk tartani a tempót. Ez sikerült is, hála az időközben befutott Spuris lányoknak (Móni, Timi, Szilvi, köszi!) akik jó hangulatot és ipari mennyiségű palacsintát meg teát hoztak magukkal.

Az élet (meg az úszás) pedig ment tovább. Béla a csajok által megihletve tartotta a 40-45 mp közti ötveneket, Fruzsi nem látszott fáradni (csak bámultuk, hogy éjjel, de még az utolsó félórában is ugyanúgy hasított, mint a kezdésnél), Judy úgy tűnt, évi 2 úszóedzéssel is hozza emlékezetből a 40"-eket (mire jó egy profi karrier?), a Balogh-Séra-Veri trió is megúszta a maga 48-50 hosszát félóra alatt, nem beszélve a Csizi-Bíró Miki-Hal formációról. És ne feledkezzünk meg a Simon-Kobrizsa-Márió, valamint a Simon-Steininger-Márió (a két Simon: Tamás és Melinda, a két Márió: Végh) egységekről se – ezúton is köszönet Melindának az utolsó pillanatos beugrásért.

Éjszaka aztán mindenki elpilledt kissé, de nem volt megállás, aki még bírta, besegített Máriónak vagy Melindának, aki épp nem úszott, próbált pihenni (a hosszasabb alvás reménytelennek tűnt de jó taktikával és egy a Büfé mellett einstandolt kanapéval akár 2-3 óra pihentető alvás is jutott).

És lassan jött a reggel, a délelőtt, és a tudat hogy innen már nemigen lehet bukni a dobogót, „csak” az iramot kell tartani még 4-5 órán keresztül :)))

És aztán eljött az utolsó félóra és a „szuperváltó, amibe mindenki beszállt aki még mozdulni tudott, no és eljött az utolsó 5 perc amikor pedig minden és mindenki ment a vízbe, és eljött az utolsó perc, majd az utolsó másodpercek amikor egyszerre számolt vissza minden csapat: 5-4-3-2-1-és VÉGE!!!

Keményebb volt mint vártuk*, de megúsztuk, szép volt, jó volt, jöhet az eredményhirdetés, aztán a pihi...

Ezúton is köszönet mindenkinek a teljesítményért, a hangulatért, és a részvételért!!

Jövőre (ha az istenek is úgy akarják) ismét megpróbálhatjuk!

*már akinek, persze, hisz ahogy Ádám fogalmazott: "Gratulálok magunknak, egy élmény volt. különösen az a pillanat maradt meg bennem, mikor hajnali hegyed 5-kor Simivel ücsörögve a büfé előtt felmerült, hogy mennyire reális, hogy mi most itt ülünk. Hááát, igen. Érdekes kérdések ezek, de tényleg élmény volt.
 

Cikk a versenyről:

http://www.lazulj.com/index.php?p=hir&hid=48085

Képek (saját+innenonnan):

http://picasaweb.google.hu/vresh69/201010161724OrasUszasDunaujvaros

Nohát, ez is megvolt, hideg volt, esett, fújt de ez sem tudta elrettenteni hőseinket ;)

És meg is volt az eredménye a sok erőfeszítésnek:

30 km

Ekiden váltó

Gratulálunk!

A hétvégén újabb csúf (vagy szép?) kalandba bonyolódtak legbátrabbjaink, több tagunk és szimpatizánsunk is részt vett az egyik leghorrorisztikusabb budapesti utcai futóversenyen (amely egyébként is kötődik a klubhoz: Blasi Gyuri áldozatos szervezőmunkáját dícséri).

A versenyről tudni kell, hogy a 42 kilométeres útvonal érinti a budai hegyek valamennyi jelentősebb csúcsát, összességében mellékhatásként 1760 m szintemelkedéssel (kérdezze meg orvosát gyógyszerészét). A nehézségről csak annyit, a pályacsúcs 3óra43perc, és összesen csak még egy 4 órán belüli eredmény született a verseny 4 éves története alatt (és az idei, nevezési csúcsot hozó versenyen 23 célbaérkező volt)...

No ezen a versenyen indult el Kertész Robi, Holczer Zoli, Szloboda Sanyi és Wermescher Ildi, nem is akármilyen eredményekkel. Ildi megdöntötte a női pályacsúcsot 4ó26 perces idővel, Robi aki féltávnál még 3. volt, végül kis különbséggel szorult le a dobogóról, Sanyi megjavította legjobb idejét, míg Zoli életében először teljesítette a gyilkos etapot...

Gartulálunk mindannyiuknak!

Az eredményeik:

Képek egyelőre itt:

http://picasaweb.google.hu/vresh69/20100919VarAHarmas#

És majd a verseny honlapján is:

http://www.varaharmas.hu

ITT:

http://picasaweb.google.hu/vresh69/2010091112TriatlonVBBp

És tényleg az volt, néhány napig legalábbis. És ezen még az előre boritékolható (később még felemlegetett) rendezési és szervezési bakik sem tudtak változtatni (nem sorolva ide az időjárás lefixálását a Jóistennel). Mert ami a lényeg: végre egy dögös pályát sikerült összerakni (és nem csak az elit versenyekre), rengeteg versenyzővel (3000 körüli résztvevőről szólnak a hírek) és rengeteg LELKES szurkolóval.

Éljenéljen, de tényleg. Én, úgyis mint lelkes amatőr, részt vettem a győri EB-n 2002-ben, a debreceni duatlon EB-n 2005-ben (a tavalyi topsecret* budapesti duatlon EB emlékére most gyorsan tartsunk egyperces gyászszünetet aztán felejtsük el mielőbb) – de ez volt a legelső alkalom, hogy sikerült méltó környezetben, a külsőségeket tekintve is megadva a módját, emlékezetes világversenyt rendezni Budapesten – az ítéletidő ellenére.

És nem csak az elitnek, hanem, nekünk is, amatőröknek. Az eddigi gyakorlattal ellentétben érezhettük hogy mi is fontosak vagyunk, legalább annyira a mi versenyünk is ez, mint a néhány (egyébként nagyrabecsült) világsztárnak. Végre mi is ott kezdtük és végeztük ahol ők, és nem valami eldugott gyártelepen... Köszönet érte, de üzenem: vigyázat, ez precedens volt! Ennél rosszabbat már nem fogadunk el, csak jobbat!

Mert javítani azért lehet, hogy a hülyék számára is tökéletes legyen a versenyélmény. Ezt már csak személyes érintettségem okán is szeretném, mivel én is abba a csoportba kerültem, akik nem elégedtek meg az olimpiai verseny hivatalos távjával, hanem ráhúztak még egy kört. „Hülye vagy, meg volt mondva a pálya” – válaszolt siránkozásomra a szervezésből részt vállaló ismerősöm, és én készséggel elismertem igazságát. Kicsit később a többi versenyzővel beszélgetve kiderült, elég sokan vagyunk mi, hülyék – már-már aggasztóan sokan. Otthon aztán átnézve az M40 kategória magyar indulóinak eredményét, hét sztahanovistát (130% futás) sikerült felfedeznem a 28 célbaérkező között, ami azt jelenti, 25% a hülyék aránya. Ez azért nagyobb szám annál, semhogy egy legyintéssel és békés lehülyézéssel elintézzük, bizonyára lehetett volna „bolondbiztosabb”pályát tervezni egy kis odafigyeléssel. Vagy javítani a kommunikáción. Neadjisten – ha már így alakult - utólag elnézést kérni a meg(el)tévedt versenyzőktől (ez még még akkor is szép - és másutt bevett - gesztus, ha nem a szervezőket terheli a teljes felelősség).

Node inkább a szépre emlékezzünk, a több korcsoportban napok alatt elfogyó létszámkeretekre, az együtt versenyzés örömeire. Az emlékezetes pillanatokra, a 14-16 fokos Dunára, a rengeteg esőre, meg arra hogy végül mégis kisütött a nap. És persze arra, hogy több száz magyar triatlonista megtapasztalhatta egy igazi világverseny hangulatát, rácsodálkozhatott a rettentő erős külföldi mezőnyre, meggusztálhatta az autó árába kerülő csodabringákat, szurkolhatott a barátoknak, ismerősöknek és testközelből megnézhette a profikat...

Jó kis napok voltak, na.

* olyan gondosan sikerült eldugni és eltitkolni a versenyt a világ elől hogy egy lélek se volt kiváncsi rá – tán még maguk a résztvevők se...

(szubjektív beszámoló, aquatlon vb Budapest 2010.09.08.)

Ha már lúd, legyen kövér felkiáltással rövid távra neveztem a triatlon VB-n, és miután kiderült, hogy ingyé lehet indulni az aquatlon VB-n, természetesen ixeltem azt is a nevezési lapon...

Aztán felkészülésre persze nem jutott túl sok idő meg energia, így a tisztes helytállás volt a cél az utolsó napokban, miközben sorstársaimmal együtt egyre aggodalmasabb arccal nézegettük az időjárás előrejelzést. 10-15 fok, szél, eső: ennyit tudott felmutatni szeptember eleje, ami nem tűnt túl bíztatónak a versenyek előtt.

A magyar triatlonisták - velem együtt - persze optimisták voltak míg lehetett, és csak az utolsó napokban kezdődött a "kinek van egy kölcsönkérhető/megvehető/elcsórható neoprénje?" játék, amelybe én is beszálltam végül, bár nem nagy energiákkal.

A hétfői úszóedzésen aztán több raklapnyi kicsi/nagy/rövid/hosszú/búvár/szörfös, no és elvétve néhány profi triatlonos neoprént próbálgattak a jelenlévők, változó sikerrel. Én megállapítottam, hogy ha nem muszáj, nem veszek neoprént az úszáshoz, ebbeli reményeimet táplálta, hogy a vízhőfokot 18-19 fok közé becsülték még hétfőn is... (Sőt még a verseny reggelén is a "várható vízhőfok 18 fok" ékeskedett a verseny honlapon - No comment, kedves szervezők)

Nos, az elképzelésem (tudnillik hogy nem veszek neoprént) addig tűnt reálisnak míg kezemet szerda reggel a rajt előtt egy órával bele nem merítettem a vízbe - még inni is hideg volt. Közben bemondták hogy 14 fokos, a levegő se volt több - ezt neoprén nélkül nem lehet túlélni, gondoltam de nem volt sok idő a kesergésre mert közben ellőtték az első rajtot a fiataloknak (18-39 évig). Elborzadtam a három neopréntelen öngyilkosjelöltön, aztán irány a depó.

Kis gondolkodás után csak a futócipőmet helyezem le gondosan, és egyelőre nem vetkőzöm le (3/4 óra a rajtig), ezzel gyorsan végzek aztán csak bámészkodok. Óvatosan melegítgetek, nehogy megártson, végül a rajt előtt negyedórával rászánom magam a levetkőzésre, jé, neoprénben nincs is olyan hideg. A parton. Közben a komoly emberek (bolondok, bolondok mind!) becsobbannak melegíteni, én óvatosan karkörzök – szigorúan a szárazon.. 10 perc még, kiparancolnak a vízből mindenkit aztán bevonulunk a pontonra, én kábé utolsóként, nem is jut már hely, de azért csak betolakszok két spori közé, bevezényelnek minket a vízbe, asszta ez rettenet hideg... De nincs időm fázni, eszembe jut hogy a szemüveg még a homlokomra tolva, gyorsan gyorsan megigazítom és már megyünk is.

Mellettem kettővel Sáthy Pisti startol, megpróbálok beállni mögé, (sikerül is vagy 30 méterig :)) ahogy a fejem beteszem a vízbe elakad a lélegzetem - persze nem a meghatottságtól.. uhhh ez nagyon durva. Nomindegy, nincs idő rinyálni, próbálok találni valami sebességben testhezálló felvezetőt, közben küzdök az elemekkel de leginkább a saját neoprénemmel - olyan szoros az ujja hogy nem tudok rendesen előre nyúlni, ráadásul nagyon fárasztó is így úszni - no mindegy, közeledik az első bólya, lassan a táv felénél vagyunk. A lábam elgémberedett, a kézfejem fázik, az arcomra ráfagyott a mosoly, fáradok is, de a testemet legalább védi a ruha (meg az előrelátón felhalmozott zsírréteg) még van időm hogy két újabb emberről leszakadjak aztán ráfordulunk a célegyenesre... És végre a parton, az idő egész langyosnak tűnik, futás közben a neoprénem tépőzárjával küszködök elgémberedett ujjaimmal, de mire fölérek a depóba, lent van a derekamon, gyorsan leveszem aztán rövid küzdelem a cipőkkel és mehetünk.

Nyargalok a pályán, az első meg itt jön szembe, ez motorcsónakkal ment, vagy mi? Aztán jó száz méterre jönnek a többiek is, Pisti az első magyar, a 10. hely környékén (később kiderül, korcsoportjában a 6. - olimpiai pontszerző), meglepetésre utolérek pár embert - igaz engem is elhagynak néhányan, de sebaj, egész jól megy a futás, itt a fordító aztán gyerünk, vissza a kordonok közé, kiintekJudyéknak aztán a cél... Épp ideje, nem vagyok szokva ilyen sprintelős futásokhoz, levegő sehol, oldalam bejelez, de most már jelezhet, bent lihegek...

No, ez is megvolt, túléltük jöhet vasárnap a lényeg...

A célban Balogh Csabival, Bencével egyeztetünk, milyen volt, de semmi váratlan, nekik is hideg volt kihittevolna ;))

Az eredménylistát böngészve kiderül, Csabával nagyon egy tempót nyomtunk, azonos úszóidő mellett 3 másodperccel aláztam őt a futópályán, amit egy huszárosan gyors cipőfelvétellel nem csak ledolgozott, de győzelemre fordított :)))

Apdét: ja, a korcsoportombeli magyar indulók közt a dicső második helyet szereztem meg (5 indulóból), csak volt spuris társunkat, Ernőt engedtem magam elé udvariasan :)) - szóval ez egy dicső virtuális második hely... Sőt: hejj!

És végül az eredmények:

Kiváló futóidő várt ránk vasárnap, az őszi futószezon kezdetének tekinthető Nike félmaratonon (bár egyesek szerint a szélből kicsit visszább vehettek volna az égiek), ennek megfelelően jó eredményeket olvashattunk az eredménylistában, és elégedett arcokat láthattunk a célban.

És íme az eredménylista (a szokásosnál kevesebb névvel, mivel a rohamléptekkel közeledő triatlon VB miatt többen kihagyták ezt a versenyt - igaz, cserébe feltűnt néhány régi-új név, például Robié rögtön az "legjobb spuris" pozíciójában)

2010.08.14. szombat, reggel 3:30 perc, kezdődik a nagy nap. Bár nem úgy ahogy gondoljátok :)

 (Az alábbiakban a friss vasember, Gergő beszámolóját olvashatjátok, ahogy azt az edzésonline-on megírta)

Hogyan születik egy IronMan?

A recept nagyon egyszerű: 1: szeresd a mozgást 2: csukd be a szemed és álmodj egy nagyot!

Ezt vicc nélkül állítom! Bár gyerekkoromban rengeteget sportoltam, főleg szabadidő eltöltéséből kifolyólag és nem versenyszerűen, de egyetem alatt és a munka elkezdésével a sportra fordított időm a minimálisra csökkent. Így 6-7 év semmittevés után szépen elkezdtek felszaladni rám a kilók. 2006 elején eszméltem rá állapotom tarthatatlanságára. Belémnyilalt, ha akkor nem kezdek újra mozogni akkor soha többé nem lesz esélyem, hogy valamit is normálisan tudjak sportolni.

Gyerekkoromban sokat jártunk tesómmal utcai futóversenyekre a jó hangulat és a mozgás öröme miatt, nem akartam örökre elveszíteni annak a lehetőségét, hogy visszatérjek ebbe a közegbe. (folytatás a tovább után)

Ha augusztus akkor Nagyatád és a magyar hosszútávú bajnokság – amit ritkán rendeznek nélkülünk, Spurisok nélkül. Idén három sporttársunk is rajthoz állt egyéniben, Blasi Gyuri a 10. alkalommal teljesítette a távot, vélhetőleg már csukott szemmel is menne neki, míg Sándor Gergő és Berács Józsi első alkalommal próbált megközdeni az embert próbáló feladattal.

Szerencsére (illetve dehogy. Ez nem szerencse csak a felkészülés számlájára írandó) mindhárman sikerrel jártak, Gergő egészen kitűnő 10.43-as idővel emelkedett nem csak másik két társunk, de a mezőny nagy része fölé is – igaz, ő még fiatal csikó, könnyen fickándozott a harmincasok között. Gyuri és Józsi megfontoltabban, de hasonlóan jó (olimpiai pontszerző) pozicióban érkezett célba a saját kategóriájában. Számunkra, irígy és borzadó kívülállók számára így nem marad más, mint gratulálni:

SZÉP VOLT FIÚK!!!

És az eredmények:

Újabb verseny, újabb spuris sikerekkel.

A sprint OB-n Judy hozta a formát és szép versenyzéssel lett dobogós, kis híján felfutva a második helyre (és ismét igazolva az "aki nemtudja tanítja..." kezdetű mondás igaztalanságát...), fiaink pedig ha éremhez nem is jutottak szombaton, saját elvárásaikhoz képest nagyot hasítottak - kihasználva a kedvező körülményeket (hátszél az úszásban, valamint a kánikula hiánya), itt a háziversenyt Balogh Csaba nyerte, az először 1:15-ön belül teljesítő Béla előtt.

Vasárnap aztán Bélánk is megmutatta az aquatlonon, két nap alatt második versenyén (kihasználva a relatíve szűk mezőnyt) a dobogó második fokáig úszott-futott. Ugyanitt Veres Gábor a legjobb spuris idővel vigasztalhatta magát az olimpiai pontszerző helyről lecsúszásért...

Ezenkívül tesztelhettük a szép új VBmezeket, falhattunk dinnyét a célban, és tapicskolhattunk a sárban - ez utóbbi főleg szombati program volt...

És az eredmények:

Sprinttávú ranglista és OB:

Aquatlon OB

Spurisokkal a fedélzeten, ofkorsz...

Az abszolút legjobbunk Béla, a helyezésileg legjobbunk pedig Judy volt e napon, előbbi éppen kívül az 1:15-ös álomhatáron, utóbbi második helyen a senior1-es leányoknál (ráadásul 5 másodperccel alázta az utána következő két versenyzőt, szóval mondhatjuk, megküzdött a dobogóért :))

A nap legjobb futóideje Mészáros Zolié, 20:22-es ideje imponáló, a 16 perces úszás már kevésbé :))

Gergő tollából (az edzésonline-on fent van de hogy ne lehessetek lusták kattintani, ide is bekopírozzuk):

Íme:

Úgy gondolom itt az idő, hogy én is írjak egy kis élménybeszámolót.

Az egész azzal kezdődött, hogy idénre terveztem egy középtávot és egy IM-et. A középtávot Ausztriában szerettem volna, mert kíváncsi voltam, milyen több száz-ezer ember között versenyezni. Sajnos március végén egy kis térdpróbléma miatt ki kellett hagyni sok futást, így letettem az osztrák versenyről és Orfű került célkeresztbe. A felkészülést már télen elkezdtem futással, néha nagyon kegyetlen volt az időjárás velem/velünk, mert a sötét és -10-en fokok nem a legjobb kombináció, legalábbis számomra. Ilyenkor mindig az általam kitűzött célra koncentráltam, illetve beszúrok ide egy linket amit nagyon gyakran néztem meg, hogy motivációt merítsek: https://www.youtube.com/watch?v=iROsDCzDRRI Aki triatlonozik biztos, hogy megérinti ez a videó, ha nem HAGYD ABBA! Itt a felkészülésnél szeretném megköszönni a feleségemnek és kislányomnak a türelmüket, hogy ennyit kellett mellőzniük és mégis teljes mellszélességgel támogattak. Nagyon köszönöm!

Beneveztem tehát Orfűre. Vettem a kerómhoz egy-két dolgot, csiszolgattam a technikát, hogy vigyázzon rám és defektmentesen megússzuk a bulit. Béla barátommal szombaton indultunk el az útra. Én vezettem, jó hangulatban telt az út. M6-oson 130-as kavicsnál lévő kúton tankoltunk egyet. Közben egy Yaris is begurult rajta két keró. Hmmm, megcsapott a verseny "illata". Egyből forrni kezdett a vérem. Néztük Bélával, hogy ezek nem gyenge srácok, kicsit szálkásabbak, mint mi:). Aztán tovább dumálgattunk. Leértünk Orfűre, ahol összefutottunk Nándival, hogy átbeszéljük a frissítést. A családja nagyon kedvesek voltak és segítőkészek. Köszönöm nekik, hogy törődtek velem és a frissítésemmel, pedig nekik Nándira is figyelni kellett. Átvettük a rajtszámot, dumáltunk még egy két emberrel aztán irány a keresztlányom szüleihez a szállásra, Pécsre. Már tésztával vártak minket, nyam-nyam. Sikerült viszonylag időben lefeküdni és szerencsére egyből be is szunyáltam. Nándi utasítására 5-kor kellés, bár 5:20-ra állítottam az órát, de speciális képességemnek köszönhetően felébredtem 5:01-kor:). Irány reggelizni. Egy futó könyvben olvsatam, hogy régen egy versenyző mindig megevett a verseny napján 200g mézet. Na ennyit nem terveztem, de 4 evőkanállal lenyomtam, ennyi doszt elég volt:). Ettem mellé még kekszet is. Béla is felkellt, összeszedtük magunkat aztán irány a pálya. Kipakoltunk, összeszereltük a kerót, aztán egy kicsit lementünk tekerni kb 12-13 kilit mentünk. Utána szépen bedepóztunk és mentem felvenni a neoprént. Nem voltam képben sajnos, hogy vízből van rajta. Úszkáltam egy kicsit bemelegítés gyanánt aztán egy sráccal dumáltuk, hogy rajtolni kéne és mennyien vannak bent a vízben beljebb, így mi is elindultunk arra fele. Abban a pillanatban szólt a duda, frankó:).

Az úszás egész jól indult, erősnek éreztem magam, a neoprén szépen megemelte a lábam és szerintem egész jól haladhattam. Egy gond volt, hogy olyan voltam mint az ökörhugyozás:). Kerestem a vonalat, hogy hova van itt a meder alján felfestve:). Szóval kicsit csalinkáztam végig, ezt még sokat kellene gyakorolni. A kezdés egy kicsit gyors lett, ezért közben kétszer is pár csapást melleztem, hogy enyhítsem kopoltyúm hiányát. Utána már egyenletesen ment végig. 37:14-nél nyomtam le az órát a lépcsőnél. Nagyon örültem neki. Amikor a depóba értem akkor láttam, hogy Béla még nem jött ki. Egy kicsit örültem, hogy sikerült leúsznom, gondoltam akármi lesz ezután pozitív élmény már van:). Kis depózás aztán már a kerón voltam. Felfele a gonosz vagy sunyi vagy milyen manón elkezdtem az előzgetést. Lefelé folytattam:). Nagyon élveztem a kerót. Erősnek éreztem magam. Egy kicsit furcsa volt a combhajlítom, de verseny előtt vettem be magnéziumot, szóval nem aggódtam túl  a szitut. Próbáltam figyleni, nehogy a bolyozás vádja éljen, volt hogy a felezővonalnál mentem bent. Fogyott az iso bőven, figyeltem, nehogy kiszáradjak. Végig tudtam koncentrálni, hogy meglegyen a bevitt folyadékmennyiség. Nándi családja segítségével frissítettem a kör végén, itt kezdtem enni egy szeletet. Ja, mielőtt felkanyarodtunk volna Abaliget fele volt egy jó lejtő és a felkanyar előtt egy emelkedő, pont volt előttem valaki az emelkedő alján, úgy döntöttem, hogy nem cicózok nagytányéron felzúztam azon az emelkedőn. A szurkolóknak nagyon tetszett a dinamizmus és nagy szurkolásba és tapsolásba törtek ki:). Gondoltam ezt a következő körben sem hagyom ki:), nagyon jól esett. Végig egyenletesen ment a keró. Nagyon elégedett vagyok vele. Idén sikerült fejlődnöm ebben a számban, mondjuk van honnan és még bőven van hova:). Az utolsó kör végét próbáltam lazábban menni, hogy a futásra ne merevedjek le. Depó, elfogadható gyorsasággal. Aztán irány futni. Egész jól indultam, aztán gyorsan jöttek az emelkedők, akkor éreztem, hogy csak ésszel. A frissítőknél mindig sétáltam és ittam egy pohár isot és egy vizet is plusz nyakonöntöttem magam egy párszor. A sétány oldalán ott voltak a keresztlányomék és szurkoltak nekem. Nagyon jó volt. És a SLAGOSEMBER:). 1 másodperc mennyország:). Köszönet érte. Amikor kijöttem a depóból láttam, hogy van úgy kb 1:34 időm 5 óráig. Az első kör után maradt 64 percem, agyalni kezdtem. Legyen meg az 5 óra, az hihetetlen lenne! A második kört óvatosabban futottam meg, hogy nehogy gond legyen a 3.-ba. Az utolsó körre tartalékoltam egyrészt az 5 óra miatt, ekkor már éreztem, hogy meglesz, valamint valakit szerettem volna utolérni még. Viszont a kör elején nem azt értem utol akire számítottam. András sétált felfele az emelkedőn, megijedtem, hogy a térde fáj, de mondta, hogy semmi baja, csak nincs motiváció. Ha nem sietek ennyire:), akkor megállok és felpofozom, hogy térjen magához:). A sétány oldalon próbáltam tempót futni, 4:20-4:30 között ment is, de sajnos nem láttam az embert akit kerestem:). Azonban itt már tudtam, hogy megvan az 5 óra, nagyon-nagyon boldogan értem be. Sikerült egyenletesen, holtpont nélkül végigcsinálni a versenyt, szinte hihetetlen. Jól esett, azért, hogy pihenhettem. Bélának még kimentem szurkolni, de ő is végül sikeresen teljesítette a versenyt, ami szerintem hatalmas teljesítmény volt tőle. Ezúton is gratulálok neki. Szépen kidepóztunk aztán egy pécsi pizza után irány haza.

Amióta beértem a célba, folyamatosan pörgök. Annyira fel vagyok dobva, hogy nehéz szavakba önteni. Nagyon nagy motivációt adott ez a verseny. Úgy érzem megérte télen a -15-ben küzdeni. Bár nem én nyertem a versenyt (GRAT GYULÁNAK), de úgy érzem, hogy  mégis én vagyok a nap győztese, leírhatatlan. Remélem aki sportol, legalább egyszer átéli ezt. Akárhova is fejlődök/nem fejlődök a jövőben, de azt a napot már senki sem veheti el tőlem. Most már csak egy cél lebeg a szemem előtt....igen augusztus 14-e

G.

Megint, tesszük hozzá.

Idén is, mint tavaly, hasonlóan szép eredménnyel, csak az esőből volt most valahogy több (és hol van már a tavalyelőtti 40fokos meleg!)

Szóval az ezúttalActive O2 néven induló (hja a szponzor nagy úr) lányok megismételve a tavalyi teljesítményt, a 6. tehát olimpiai pontszerző helyen végeztek.

Gratulálunk és ha lesz beszámoló, közreadjuk :))

Triatlonistáink is nagyot küzdöttek a hétvégén, a hét fős különítményben egy futóedző és egy bringás edzőnk is bevállalta az orfűi hegyenvölgyön a féltávú versenyt (2 km úszás, 80 km bringa, 20 km futás). A táv teljesítését az ínszakító emelkedőkön kívül a 35 fokos hőség is nehezítette – ennek tükrében már önmagában nagy dicsőség, hogy versenyzőink mindannyian célba értek, még ha táv közben kevés volt is az őszinte mosoly...

Melinda lett a legjobb spuris ezúttal is, öt órán belüli idővel a női mezőny abszolút 6. helyére érkezett élete első triatlonversenyén. Hajszálnyival maradt le tőle Gergő, aki az Ironmanhez vezető út első nagyobb állomásaként szintén egy 5 órán belüli kitűnő eredményt villantott, majd Gyuri, aki masszív, megbízható versenyzéssel a Senior2 dobogójának alsó fokát csípte el.

No és ne feledkezzünk el a többiekről se, a szintén Ironmanra készülő Dávid és Józsi (a Veterán1 kategóriában a 3.!), valamint Csaba és Béla teljesítménye is megsüvegelendő, gratulálunk!

És az eredmények:

Bizony bizony, végre a fiúknak is kijött a lépés, illetve nem csak a lépés, hanem egy dobogós helyezés (a negyedik helyezetten elkövetett ötperces „alázás” révén)! Igaz, ehhez egy igazi szupergrup kellett – dehát a jó futóknak is ugyanannyi a táv... Hét kilométer fejenként, nomeg a 35 fok, meg a tűző nap. No és a harmadik hely!! Sőt: hejj! Spuris fiúcsapat ezen a versenyen még nem állt dobogón.

És hogy továbblépjünk, ne feledkezzünk el a Megfontolt spurisokról, akik ugyancsak a III. (közepesen nagyonöreg :)) kategóriában voltak érdekeltek és a nagyon szép (ám kevéssé megfontolt sebességre utaló) 13. helyre érkeztek.

Lapoznátok?

Még ne tegyétek, mert jönnek a lányok!!

Akik lehetnének unalmasak is az állandó sikereikkel, de mi szeretjük leírni, hogy MEGNYERTÉK a kategóriájukat!!!! Méghozzá nem kis küzdelemben, alig fél perccel beelőzve a második helyezettet! És az abszolút versenyben a harmadik helyen végezve!!! (bocs lányok, elfogytak a felkiáltójelek ;))

És még volt nekünk egy megfontolt csapatunk itt is, és ők is szépen helyt álltak, a III. kategória 5. helyére futották be magukat.

É ha azt hinnétek végevan, súlyosan tévedtek. Mert volt még egy Spuri minink is, akik szintén remekül helyt álltak, valamint - bár kis híján megfeledkeztünk róla - a hősök hőse, egyéni félmaratonistánk, Vaszkun Ellák.

Mindenkinek gratulálunk, az eredményeket alább láthatjátok:

 Minimaraton

...időbe telik míg összegereblyézzük a történéseket de ígérjük, szép sorjában megemlékezünk a hősökről és hősnőkről...

Alcím: és a versenyzők követik a jó példát :)

Nos, úgy tűnik ez már csak így megy minálunk... Tavaly augusztusban Judy mutatta meg, hogyan kell senyorba bajnokságot nyerni, idén futóedzőnk, Kiss Melinda vette át a kezdeményezést, és nyerte meg a Generali Futógála 10 km-es versenyszámát.

Melinda végig vezetve, magabiztosan és főleg gyorsan futva, bőven negyven percen belüli eredménnyel nyert (38:48).

Persze a többi indulónkról se feledkezzünk meg: ott volt Tóth Csaba, 46:12-es eredménye igazán jó, Bakó Móni aki információink szerint idén az atlétika felé is kacsingat, Mészáros Zoli aki a négyperces álomhatárt feszegeti mostanában...